Prinz Gyula 1906-ban Almásy György második Közép-Ázsia expedíciójával jutott el Belső-Ázsiába, amelyből fél éves közös munka után kivált és egyedül folytatta kutatásait. Megfigyeléseivel olyan értékes adatokat közölt, amelyek addig elkerülték az orosz katonai térképészek figyelmét. Andizsán felől kelt át a Fergána-hegységen, és kutatásokat végzett a Narin medencéjében. A nyár folyamán áthaladt a Terszkej-Alataun, és az Isszik-kul környékét tanulmányozta. Ősszel bejárta a Borkoldaj-hegységet, a Karaszai- és a Kogelcsob-fennsíkot. Számos természetföldrajzi probléma megoldására jött rá: tisztázta a bejárt terület folyóinak eredetét és vízgyűjtő területeik kiterjedését. A Tien-san középső és déli részének első tudományos leírását és feltérképezését végezte el.
A második Belső-Ázsia expedíció 1909. április 2-án indult el hazánkból, és végcélja a Tarim-medence kietlen sivatagja volt. Bejárta a Pamír vidékét, és megállapította a hegyvidék szerkezetének legjellemzőbb vonásait. Részletes térképet készített Belső-Ázsia pleisztocén eljegesedésének nyomairól. Néprajzi megfigyelései, a nomád életmódról, viseletről, temetkezési szokásokról szóló leírásai máig páratlan értékűek. Expedícióinak eredményéről Utazásaim Belső-Ázsiában és Ázsia szívében című munkáiban számolt be.
(Forrás: Balázs D. – szerk. Magyar utazók lexikona, Panoráma 1993)
